Sokan lefutottnak tekintik a vasárnapi választást, de nem így van. Ha néhány százezer választó elmegy, netán otthon marad, alapjaiban írhatja át a választás végeredményét.

Mi az, ami eddig történt. Feltűnő, hogy minden párt a saját táborát mobilizálta. Nincsenek táborokon átnyúló ígéretek. Mindez a realitás felismerésén alapul. Ma már a jobboldali tömb szavazói közül csekély számban lehetnek baloldali szavazók. A két tábort nem egy rés, hanem egy szakadék választja el egymástól. Az a folyamat, ami a baloldalt véglegesen elszigetelte a jobboldaltól, a 2004-es állampolgársági népszavazás nyomán fejlődött a mai szintre. A két tábor világképe mára összeegyeztethetetlen. Emiatt koptak ki a másik tábort megszólító üzenetek. Hol vannak már azok az idők, amikor a polgár szóért versengett Medgyessy és Orbán.

Már a protest szavazatok is oldalfüggőek. Az elégedetlen jobboldaliaknak a Jobbik, az elégedetlen baloldaliaknak az LMP kínál alternatívát. Ha nem akarunk igaztalanok lenni, azért az LMP szofisztikáltabb képződmény, mert mindvégig megkísérelte megszólítani a jobboldali kiábrándultakat is. Értelmetlen felvetés ebben a kontextusban, hogy elvész a kisebb pártokra leadott szavazat. Hiszen alternatívára szükség van. Nagyon kietlen idők jönnének, ha két, netán három pártcsoport uralná a parlamentet. Ahhoz, hogy a politikusok egészséges gondolkodással rendelkezzenek, szükség van arra, hogy vetélytársuk legyen. Az a mentalitás, ami folyamatosan csak a saját táborba való beszédet fogadja el, nem kivitelezhető egy olyan helyzetben, amikor sokszínű a parlament. Valójában ez is minden magyar érdeke, hiszen a magyar társadalom sokkal színesebb annál, hogy leírható legyen a narancs és a piros árnyalataként.

A kormánypárt egyedülálló bravúrt mondhat magáénak, hiszen 8 éve vezet minden közvélemény-kutatást. Ez akkor is nagy teljesítmény, ha nem is tombol az elégedettség a kormányzásukkal kapcsolatban. Pillanatnyilag nincs is valós, azonos súlyú alternatíva velük szemben. De ez sokkal inkább a teljesen amatőr benyomást keltő balliberálisok érdeme, mint a Fidesz zsenialitása. A Fidesz a tutit hozza. A tábora egyben, és ha elmegy mindenki szavazni, nem kérdés a végeredmény.

A Kormányváltók éppen ellentétes utat járnak be. Nem a DK alakult az MSZP képére, hanem éppen fordítva. Türelmetlen, szélsőséges üzenteket fogalmaznak meg. A középosztálynak adóemelést, a multinacionális vállaltoknak az ágazati különadók eltörlését ígéri. Bajnai pedig azt ígéri fájni fog. Igazi szavazó csalogató üzenetek. Gyakorlatilag ezekkel arra kényszerítik az elégedetleneket is, hogy jól felfogott érdekükben, önvédelemből a kormánypártra szavazzanak. Egyértelműen úgy tűnik, hogy saját millió körüli táboruk mozgósításán kívül más céljuk nem nagyon van. Bár szorgalmasan beszélnek a győzelemről, az csodaszámba menne.

A Jobbik és az LMP képviselik azt a színfoltot, amitől ez a választás érdekes lehet. Mind a két párt sötét ló, mert olyan szavazótáborral rendelkezik, amit könnyű elmérni. Általában alulmért mind a két párt. Nagy részvétel esetén, a bizonytalan 40% komoly meglepetést okozhat a két párt támogatottságát illetően. Jó szereplésük felforgathatja a parlament összetételét előrejelző mandátum becsléseket. Azt mindenesetre elérték, hogy a választás ne Fidesz vs Kormányváltók buli legyen, hanem komoly többpárti vetélkedés. És ez nem kis dolog, hiszen erőforrásaik, össze sem hasonlíthatók az előbb említett pártokéval. Jelenlétük azt igazolja, hogy lehet akármennyi plakát, akármennyi reklám, nem ez dönti el egy párt sorsát. Ha komoly munkával felépítenek egy alternatív nyilvánosságot, az ugyanolyan erős támogatottságot eredményezhet, mint egy sok éve a hatalom közelében lévő párté.

Tehát hiába az unalmas kampány, a választás rengeteg érdekességet tartogathat. És azt senki ne felejtse el, hogy csak egyszer lehet próbálkozni. Második forduló, javítási lehetőség nincs.

ML