Dominó elv

 Hová vezethet az, ha a rossz döntéseket hozó politikusokat bíróság elé viszik? Önmagában azzal nincs gond, ha egy politikus törvénytelenségeket követ el, és ezért bíróság elé citálják. Számtalan példa volt már erre, és nagyon helyes, ha a politikusok nem állnak a törvény felett, felelnek tetteikért. Azonban nagyon ingoványos talajra téved az, aki politikai döntéseket akar büntetőjogi üggyé konvertálni. Az pedig végképp aggasztó, ha a törvényeket akarják az adott ügyhöz igazítani. Az államadósság ügye kezd valami nagyon hasonlóra emlékeztetni.



Talán mindenki emlékszik a 2002-es kampány bősz ígéret áradatára, amit az MSZP folytatott. A siker nem maradt el. A szigorúan, mondhatni rigorózus pénzügyi fegyelemmel kormányzó első Orbán-kormány messze nem tudott olyan mértékben elszakadni a valóságtól a kampányban, mint az akkori ellenzék. Az ellenzék, többek között ennek köszönhetően meg is nyerte a választást, és nem volt rest, ígéreteit (meglepve ezzel sokakat) elkezdte valóra váltani a jóléti rendszerváltás jegyében. Ettől a pillanattól a szocialisták kényszerpályán voltak. Valami olyat teljesítettek, amit az emberek a rendszerváltás pillanata óta vártak. Elhozták azt a jobb világot, amit eladdig csak ígérgettek nekik. Óriási félremagyarázás azt mondani ma, hogy a választók csupán megtévesztés áldozatai lettek volna. Józan hang volt akkor is a fenntarthatatlan pályáról, a hitelek káros hatásairól. Mi sem mutatja az akkori korszellemet jobban, mint az, hogy nem csak az állam, hanem az egyének is tömegesen vállalták a hitelekre épített gyarapodás kockázatát. Valami ahhoz hasonló jelenség zajlott le, mint amikor az éhezőt leültetik a terített asztalhoz. Hiába mondják neki, hogy ne egyen többet, mert belehal, az tovább tömi magát, mert képtelen ellenállni az ízletes falatoknak. Valakinek a kétezres évek derekán ezt a nehéz szerepet kellett volna vállalni. Azaz ellökni az asztaltól az éhezőket, a saját érdekükben. Nem lehet azt sem állítani, hogy a szocialisták az általuk elindított lavinát egyedül kezdték, hiszen a Fidesz szintén megszavazta az osztogató programokat, nem mervén szembe menni ezzel az elemi választói igénnyel. Azaz nyugodtan megfogalmazhatjuk azt, hogy a szocialisták kormányfői felelőtlenül jártak el - Bajnai Gordon kivételével, akinek a szerepét még a bűnbakkeresés közepette sem érthető, milyen módon hozták egy szintre Gyurcsánnyal és Medgyessy, de a gyengeség nem büntetőjogi kategória. Az államadósság elszabadulása egyébként is képlékeny dolog, hiszen a GDP jelentős visszaesése ugyanúgy növelheti a GDP százalékban mért eladósodottságot, mint ahogy fordítva is igaz, hogy csillagászati mennyiségű, nominálisan növekvő adósságot lehet elleplezni a GDP növekedés felpörgetésével, mondjuk felesleges építkezésekkel, a belső fogyasztás növelésével (Erről a kínaiak sokat tudnának mesélni.).

Ezek a jog számára megfoghatatlan dolgok. Miközben a világgazdaság vezető szakértői között sem lejátszott meccs az, hogy valójában mi vezetett a mértéktelen eladósodáshoz, és egyáltalán maga a rendszer, ami ezt kitermelte, miként módosítandó, hogy ez még egyszer ne történhessen meg, itt és most ebből bírósági ügyet akarnak kreálni vezető kormánypárti politikusok. Meglehetősen önveszélyesen. Ugyanis ki fogja meggátolni majd az őket követőket, hogy mondjuk a MOL-részvények megvásárlását, ne adósság növelő bűntettként állítsák be, és így tovább. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Gondoljunk csak azokra a szerkezeti problémákra és tőkehiányra, amelyek Magyarországot nyomasztják. Ne feledjük, számtalan önkormányzat roppan bele éppen manapság abba, hogy uniós fejlesztéseit finanszírozza, hiszen az önrész a legtöbb esetben bizony hitel. Vajon ki fogja megmondani, hogy egy polgármester, amikor csatornát épít uniós pénzből, és az önrészt hitelből fedezi, a döntése pillanatában fennálló bevételekre alapozva, nem bűncselekményt követ-e el? Mi történik akkor, ha a külső környezet megváltozik, és a jól átgondolt terv egy önjáró adósságcsapdává változik, holott a törvények szellemében járt el mindenki? Hogyan lehet ezt, mondjuk büntetőjogi konzekvenciákat maga után vonó esetté alakítani? Hacsak nem várjuk el a politikusoktól azt, hogy jóstehetséggel rendelkezzenek, a jövőbe lássanak, sehogy. Minden politikus csak azok szerint a szabályok szerint játszhat, amelyeket ismer. Vannak persze jövőbe tekintő, nagy formátumú vezetők, aki megsejtenek ezt-azt a jövendő trendekből, azonban a kiválóság, a távlatos gondolkodás nehezen értelmezhető egy olyan politikai rendszerben, amely négyévenként 180 fokos fordulatokat hajt végre. A politikusi gárda pedig képtelen közmegegyezés híján hosszú távú programokat alkotni, hiszen még az utcanevekben, és a Himnusz kottájában sem egyeznek az elképzelések.

Ezek után nem lennék annak a bírónak a helyében, aki friss, a célhoz igazított jogszabályok alapján akar ítélkezni ciklusonként változó összetételű politikus csoportok felett. Ezennel a politikusi pályától is mindenkit eltanácsolnék, aki a hátralévő életét békében szeretné leélni. Külön féltem azokat a szerencsétlen egy ciklusos Fideszes honatyákat, akiknek bizony tartani kell attól, hogy az a dominó, amit most készülnek eldönteni, mikor dől rájuk. Ne feledjük, nem a politikai felelősség az, amit ne kérhetnénk számon. A választók dolga megbüntetni azokat, akik képtelenek voltak vállalni a nehéz döntéseket, úsztak az árral. Az MSZP valószínűleg saját magát pusztítja el azzal, hogy képtelen Gyurcsánytól megszabadulni. Politikus karrierek százai dőltek már eddig is össze a 2002-2008-ig tartó felelőtlen kormányzás miatt. Azonban óvakodni kellene attól, hogy permanens boszorkányüldözésbe fulladjon mind a jelenlegi és az ezután következő kormányzatok tevékenysége. A Keller László által teremtett hagyományokat, a döglött ügyek és kellemetlen bírósági blamák hagyományát nem kellene folytatni.

Mári László
politológus

 

0 Tovább

A norvég tömeggyilkosság magyar szála

Döbbenettel vegyes értetlenséggel olvastam a pénteken Norvégiában véghezvitt borzalmas terrortámadásról szóló cikkeket, azonban egyáltalán nem gondoltam volna, hogy az ügynek olyan magyar érintettje is lesz, amely megmozgatja a magyar belpolitikát. Egy magyar parlamenti párt vezetőjének kellett felszólalnia annak érdekében, hogy elhatárolódjon egy őrült gyilkostól, aki többek között pártjára hivatkozott ámokfutása előtt.

A norvég gyilkosról fölösleges ebben a blogban írni, az ő esete klinikai, biztonságpolitikai és legfőképpen bűnügyi oldalakra való. Remélni tudjuk csak, hogy a lehető legkeményebb büntetéssel kell majd szembesülnie hamarosan az igazságszolgáltatás előtt. A küldetéstudattal rendelkező gyilkos egy hosszú manifesztumban fejtette ki őrült értékrendjét és terveit, amelyben hazánkat több helyen is megemlíti, tanúbizonyságát adva annak, hogy a norvég átlagnál mélyebb ismeretekkel rendelkezik hazánk történelméből, de hangot adott annak az aggályának is, hogy a magyar radikális jobboldal nem fordít elég figyelmet az általa veszélyesnek tartott európai iszlám terjeszkedésre. Ehelyett a pártok energiáikat antiszemitizmusra és cigányellenességre fordítják az iszlám terjeszkedés megállítása helyett. A kinyilatkoztatásban megemlíti a MIÉP-et, a Jobbikot és a Hatvannégy Vármegye Mozgalmat, azonban eddig csak Vona Gábor határolta el magát elvárható módon, ettől az őrülttől, kijelentve, hogy a tömeggyilkosság emberiség ellenes bűncselekmény, amelyet elítél. A magyar szál súlyát eltúlozni baklövés vagy szándékos csúsztatás lenne, nem is érdemes erre fókuszálni, ehelyett egy másik kérdés fordult meg a fejemben.

A tömeggyilkos pontosan mutatott rá, hogy Európa keleti felében a radikáljobb pártjai nem a muzulmán tömegek bevándorlása ellen fordulnak (mivel annak mértéke itt nem számottevő) és a nyugati társaikkal ellentétben közel sem nevezhetőek Izrael támogatójának politikai téren, sőt kifejezetten a palesztinok ügyét támogatják. Ezzel a politikai orientációval szöges ellentétben áll a nyugati radikális jobboldal egy részének ideológiája, ahol egyes országokban (Franciaország) a szélsőjobb egyes zsidóbarát pártjai már hellyel-közzel megegyeztek a helyi zsidó szervezetekkel időleges vagy tartós támogatásban, elsimítva a korábbi ellentéteket. Ahogy mondani szokás az ellenségem ellensége a barátom, ebben az értelemben létrehozott furcsa érdekszövetségeket a közélet Nyugat-Európában. Együtt helyezkednek ezek a szervezetek politikai síkra a „közös veszély” ellen, amelyben a bevándorló muzulmánok tömegét vélik azonosítani. Az, hogy nem elszigetelt jelenségről beszélünk, álljon pár példa erre: említhetném az olasz Északi Ligát (Lega Nord), a holland Szabadságpártot (PVV), a belga Flamand Érdeket (Vlaams Belang), a Brit Nemzeti Párt (BNP) és a Dán Néppártot, amely mind nyíltan muzulmán ellenes, zsidóbarát politikát folytat szerte a kontinensen. Jellemző módon azon országokban jöhettek ezek létre, ahol jelentős a muzulmán kisebbség.
Nagyon érdekes az erre a jelenségre adott magyar válasz, amelyet tavaly adott Vona Gábor:

„Azt például nagy hibának tartom, hogy egyes nyugat-európai nemzeti erők a muszlim-probléma miatt cionista védernyő alá húzódnak. Furcsán hangzik, de látok ilyen tendenciákat. Szerintem nagy hiba. Az egyik problémától való félelem még nem azt jelenti, hogy egy másikba fejjel kell belerohannunk.”

Nem kívánom értékelni a pártelnök nyilatkozatát, hiszen hosszú ideológia vita alapja lehetne, hogy ki mit tart „politikai problémának”, de mindenesetre szembetűnő, hogy a különböző országokban létező radikális jobboldali pártok ideológiája sok esetben mennyire eltérő (sőt egymással ellentétes irányú) lehet. Érdemes továbbgondolni, hogy a távolabbi jövőben lehetséges lesz-e a magyar radikális jobboldal ilyetén átalakulása egy esetlegesen erősödő muzulmán bevándorlás esetén. Előfordulhat-e, hogy egy távoli napon a Jobbik szövetséget köt a hazai cigány- és zsidó szervezetekkel (egy előre még nem látható) muzulmán bevándorlás ellen?

Török Tamás
politológus

0 Tovább

Emeljünk falakat?

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a minap Szlovákiában járt, ahol kérlelte, szinte könyörgött a szlovák kormányfőnek, hogy az ország vegyen részt a görögöknek nyújtandó második hitelcsomag megvalósításában. A szinte megalázkodó stílus élesen áll szemben azzal a sokat tapasztalt uniós nyers modorral, amelyet hazánk ennél (uniós szinten értve) sokkal súlytalanabb ügyekben volt kénytelen megtapasztalni az elmúlt időszakban.

Ismert, hogy Szlovákia a tavalyi első görög mentőcsomagból kimaradt (egyedüli euróövezeti tagként), így a 110 milliárd eurós mentőcsomag nem terhelte a költségvetését. A súlyos belpolitikai nyomás alatt lévő, megosztott koalíciós jobbközép szlovák kormány belpolitikai értelemben vett lenullázódásához vezetett volna a csomagban való aktív részvétel. A szlovák kormányfő gyakorlatilag követte a hazai társadalom nagy részének (érthető) bírálatát, amely szerint a válságot nem ők okozták és különben is a görögök sokkal gazdagabbak és jobban élnek, mint a szlovákok. Mindez racionálisan ugyan érthető, de gyakorlatilag durván szembe megy a magasztos uniós és a közös euróövezeti elvekkel. Mégis megtehették, hogy kimaradnak a csomagból, nagyobb hullámokat nem vetett a döntés Európában. A szlovákok túlnyomó többsége ezzel a döntéssel egyetértett, sőt a populista, népszerű baloldali ellenzék nyomása alatt nehéz lett volna máshogy dönteniük. Szlovákia valószínűleg kimarad a legújabb görög mentőcsomagból is, bár maga Van Rompuy érkezett Pozsonyba a héten, hogy udvaroljon a szlovák kormánynak. Mégsem volt hangos ettől Európa, Cohn Bendit és társai nem harsogták tele tavaly tavasszal az Európai Parlamentet, mint ahogy borítékolhatóan most sem fogják. Miért is tették volna, hiszen erőiket lekötötte egy másik uniós ország alkotmányának bírálata – mit számít közben egy kontinentális mentőcsomag? A kettős mércét nem lehet nem észrevenni.

Van Rompuy kijelentette Pozsonyban, hogy „nem ajándékot kérünk, hanem kölcsönt, amit kamatostul visszakapnak”. A kamatos visszatérítés alatt az euróövezet stabilitását és Görögország megmentését értette valószínűleg. Természetesen mindkét fél kijelentette, hogy „megéri a fáradságot, az áldozatot és pénzt, hogy az unió kilábaljon a válságból.” Kár, hogy Radicová ezalatt azt érti, hogy hazája kimarad a csomag második részéből, éppen csak azt felejtette el hozzátenni, hogy megéri a fáradságot, csak nem a szlovákoknak, szenvedjen csak a gazdagabb Európa. Van Rompuy azt is elmondta, hogy akik eddig elfogadták a közösség előnyeit, kötelesek felelősséget vállalni a problémák megoldása érdekében is. Van Rompuy természetesen tárgyalt a többi közjogi méltósággal, majd fogadta őt Richard Sulík is, aki a kormányt adó egyik koalíciós párt vezetőjeként (és házelnökként) a csomagban való szlovák részvétel legnagyobb ellenzője volt. A többi borítékolható: a szlovákok ismét kimaradnak a csomagból, majd a világ megy tovább a maga útján, senki nem fog nemzetközi bojkottra szólítani a szlovák kormány ellen.

Nem ez az első, hogy szemet hunynak a szlovákok viselt dolgai fölött, már csak a szlovák alkotmány is szemet szúrhatna az arra annyira kényes európai politikusoknak, amely úgy kezdődik, hogy „Mi, a szlovák nemzet…”-figyelmen kívül hagyva az ország kisebbségeit. Pár évvel ezelőtt a kisebbségi magyar alkotmánykritikákra válaszul a nacionalista pártelnök Slota azt mondta, hogy akinek nem tetszik az alkotmány, az hagyja el az országot és az egész ügyet „hülye kritikaként” le is zárta. Ez azóta sem volt téma az Európai Parlamentben. Természetesen Slota nem mérvadó tényező, de a kettős mérce itt is szemet szúr- mikor verte az asztalt emiatt az európai baloldali és liberális politikai kör? A sor hosszan lenne folytatható, azonban a dolog nyitja ott lehet, hogy Európának nagyobb gondja is van annál, hogy mi zajlik Közép-Európában (természetesen, amíg az alapvető demokratikus értékek többé-kevésbé megvalósulnak). Azonban feltételezhető módon egy, a nyugati vezető politikai és értelmiségi réteggel szoros baráti viszonyt ápoló magyar értelmiségi kör (nyugodtan néven nevezhetjük: baloldali-liberális emberek csoportja) folyamatos, szinte nemzetellenes tevékenysége folytán hazánk állandóan színpadon van a jobboldali kormányok alatt. Ez persze nincs ellenére számos szomszédos ország politikai elitjének sem, azonban hazánk nemzetközi pozícióit brutálisan rombolja. A szlovákok euróövezeti mentőcsomagjának kimaradásából miért nem lesz nagy ügy most sem? Ott egységesen elismerik a szlovák nemzet érdekeit akár az európai érdekekkel szemben is és senki nem fut Brüsszelbe, Washingtonba vagy épp az országba látogató amerikai külügyminiszterhez panaszkodni. Alighanem kivetné a politikai elit magából azt, aki ilyet tenne náluk. Természetesen ne állítsuk őket piedesztálra demokráciából, hiszen a szlovák ügy összetett. Rengeteg a nyugati beruházás az országban, kedvező a gazdasági környezet a nyugati beruházások számára, sokkal nyersebb a belpolitikai kultúra, és a szlovákoknak része a válságcsomagból jelképes lenne amúgy is összeurópai szinten. Azonban szemet szúr az uniós elnéző jóindulat és a hazánkat ért durva kritika közötti különbség.

Van Rompuy nem tiltakozott a több szlovák faluban álló falak ellen, amelyeket romák és nem-romák közé húztak, sőt még a pozsonyi amerikai nagykövet sem ment személyesen közbenjárni a falak lebontása érdekében. Helyette Van Rompuy Pozsonyban azzal viccelődött, hogy „vonzóak vagyunk, az Európai Unió is szexi, nem csupán az elnöke”. Gondolom mindenki kedélyesen kacagott egyet, majd minden folyik tovább a maga medrében. Jöhet Magyarország elszigetelése, ahogy a baloldali szlovén miniszterelnök fenyegetőzött nem is olyan régen. „Ahogy vége a magyar EU-elnökségnek, politikailag azonnal és teljes mértékben elszigeteljük Magyarországot.” Biztos hamar fel fog hozzá zárkózni az európai bal- és a liberális oldal, Cohn Bendit dörzsölheti a tenyerét társaival együtt. Szinte csodálattal vegyes együttérzéssel tölt el az európai politikai érzékenység- kiváltképp ha jobboldali magyar kormányról van szó.  

Török Tamás
politológus

5 Tovább

Nesze semmi fogd meg jól EP módra

Szavazott az Európai Parlament a magyar alaptörvényről, aminek módosítását követeli. Kérdés, hogy a világ legdrágább gittegylete vajon mit akar ezzel a határozattal bizonyítani.
EP

Az EP érdekes képződmény. Nemzeti szinten szavaznak a képviselőkről, akik átlépve a parlament kapuján valamely politikai frakcióhoz csatlakoznak. Lesznek így néppártiak, baloldaliak, zöldek, stb. Hogy pontosan mi a szerepe ennek az intézménynek, az persze ugyanúgy képlékeny, mint az unió egésze. A tény az, hogy a fontos kérdések az Európai Tanácsában dőlnek el, amelyet ugye az európai vezetők alkotnak. Az pedig, hogy alkotmányokról szavazzon, a vicc kategóriába tartozik, hiszen uniós jogszabályokat is csak az Európai Unió Tanácsával együtt döntve alkothat.

Ahhoz ugyanis, hogy erről dönthessen, léteznie kellene valamilyen egységes európai gyakorlatnak, az alkotmányok milyenségéről. Ilyen pedig nincs. Kezdődik ott a dolog, hogy Nagy-Britannia nem is rendelkezik írott alkotmánnyal. A jogszabályai között pedig bőven akadnak középkori kövületek. Ha létezne egy egységes normarendszer, azon semmiképpen nem mennének át, ezt leszögezhetjük. Az meg elég furcsán hangzana, ha mondjuk az EP kötelezné a briteket, hogy ugyan már, írják le az alkotmányukat, mert a derék baloldali-zöld frakció nem tudja megítélni, elég demokratikusak-e. Lehetne még példákat hozni, de felesleges, elég annyit megállapítani, hogy az európai alkotmányok sokfélék, ezért csak korlátozottan összevethetőek. Nem marad hát más, mint az egyes rendelkezések vizsgálata, amelyeket az alkotmány rögzít, és a napi joggyakorlat megítélése. Ez azonban nem az EP feladata. Az egész eljárás, ennek fényében szereptévesztésnek tűnik.

Azonban ennek ellenére érdemes megvizsgálni, melyek lehetnek azok a problémás kérdések az új alaptörvényben, amelyek olyan súlyúak, hogy később problémát okozhatnak. Láthatóan három pont körül dúl a vita a legnagyobb hőfokon, sok kisebb kifogás mellett:
Egyneműek házassága (pontosabban, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat helyett ezt az intézményt ők is igénybe vehessék), Adósságplafon, Tényleges életfogytiglan. Mindhárom kérdés vitatott, azonban egyet leszögezhetünk velük kapcsolatban, a magyar lakosság elsöprő többsége támogatja. Az már csak extra adalék, hogy az európai alkotmányok korántsem egységesen rendezik ezeket a kérdéseket.

Az adósságplafon Lengyelországban szintén létezik, eljárás nem volt ezzel kapcsolatban, szóval a mi esetünkben sem vitatható, vajon nekünk lehet-e azt, amit a lengyeleknek. Ennek a kérdésnek a kibontása azonban érdekesebb lehet, mert ugye a Velencei Bizottság azt kifogásolta, hogy kétharmados törvényekkel gazdasági, kulturális, vallási kérdéseket nem javasolt bebetonozni. Általában ez valóban nem jellemző, de vajon joga van-e felülbírálni ezt az önvédelmi rendelkezést bárkinek? Keserű tapasztalat, hogy lehet olyan kormánya egy országnak, amely néhány szavazatért elvesztegeti a jövőt. Ez a választási kampány alatt is előkerült. Ha valamire felhatalmazása van a Fidesznek, arra biztosan, hogy az előbb említett szabályokat korlátozza, hiszen éppen ennek köszönheti oroszlánrészben a kétharmadát. Kérdés persze, hogy mennyire lesznek szélesek ezek a korlátozó szabályok a sarkalatos törvényekben, de ez nem ide tartozik.

Egyneműek házasságának elvetése. (Ha létezik valamiben társadalmi konszenzus, ez a kérdés minimum a top ötben van.) A hazai támogatottság, tehát vitán felüli (egyes felmérések szerint 90% feletti támogatást élvez a Fidesz által elfogadott passzus), azonban nem nagyon van ez másképpen, ha az európai joggyakorlatot nézzük. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanis kimondta, a melegházasság nem egyetemes jog. Egyik ország sem kötelezhető ennek engedélyezésére. Azt hiszem ez egyértelmű. Ha nem kötelezhető senki ennek a bevezetésére, akkor annak a deklarálása, hogy mi nem vezetjük be, akár alkotmányos szinten, belügy.

Végül, de nem utolsósorban a tényleges életfogytiglan kérdése. Ez egy igen nehéz kérdés. Kriminológusok szerint ez a szabályozás embertelen, nem eurokonform. Azonban ne feledjük, ez egy köztes megoldás, hiszen a lakosság halálbüntetés párti. Itt a politika egy átmeneti, „még belefér” megoldást talált. Azonban ez a megoldás is szembe megy az európai gyakorlattal. Nem túlzás, hogy ez a legtámadhatóbb szakasz az alaptörvényben.

Összegezve az eddig leírtakat. A sok lehetséges vádpont közül a tényleges életfogytiglan támadható, a másik két kérdés támadása inkább politikai blöff. Általánosságban az is nyilvánvaló, ha egy országot kényszeríteni akarnak alkotmánya módosítására, - tehát egy szuverén ország törvényhozását, - az veszélyes precedens lenne. Teljesen egyértelmű, hogy innentől az EP, mint valami szuper parlament korlátozhatná a tagállamok törvényhozását. Hiszen ha egy alkotmányt sikerül megtorpedózni, amit ráadásul egy kétharmados legitim törvényhozás alkotott, akkor innen már nyitott az út bármilyen beavatkozásra. Ez valójában senkinek nem érdeke ma Európában. Ahogy a mai szavazás végén ott szerepelt a mondat, hogy Magyarország részéről ez a szavazás nem igényel semmilyen intézkedést, úgy elmondhatjuk, az Európai Tanácsában szinte kizárt, hogy elmarasztalják Magyarországot, netán jogszabályváltozást kényszerítsenek ki. Az egyetlen lehetséges intézmény, amely vizsgálódhat, az az Európai Unió Bírósága, azonban ezt sem érdemes túldimenzionálni, hiszen az eljárás évekig eltarthat, és nem garantált a siker. Tehát jól hangzik a mai meglehetősen pártos határozat, azonban a hazai baloldal számára nyújtott propaganda segítségen kívül, más értelme nem nagyon volt.

Mári László
politológus

6 Tovább

Államellenes bűncselekmény

A legfrissebb hírek szerint a hatóság többek között őrizetbe vette Szilvásy György korábbi titkosszolgálatokat felügyelő minisztert államellenes bűncselekmény gyanújával. Az eset példa nélküli a rendszerváltást követő demokratikus Magyarország történetében, a vád súlya alapján nem tudjuk biztosra a vád pontos indokát, míg egyes sajtóhírek a MOL állami pakettjének orosz kézre juttatásában játszott szerepére gyanakszanak.

A magyar baloldal, Gyurcsány Ferenccel az élen az ötvenes évek rossz emlékű államellenes bűncselekményeinek vádjával állít párhuzamot, amikor is ez a vád a legsúlyosabbak egyike volt (és a büntetési tétele nemegyszer halálbüntetés volt) és a legtöbb esetben megalapozatlan is volt egyben. Tény, hogy ilyen váddal régóta nem  tartóztattak le a magyar hatóságok egykori állami szereplőt, azonban érdekes megfigyelni, hogy a baloldal egyértelműen politikai megrendelést sejt az ügy mögött (és áttételesen Gyurcsány likvidálásának tervét a politikai életből), a kormány nem tiltakozik ez ellen határozottan (maga a feltételezés is sértés a számukra),de facto a közvéleményben az ügyészség és a rendőrség függetlensége kérdőjeleződik meg. Talán naivitás feltételezni, de szeretném hinni, hogy a kormány nincs ráhatással egy független szerv munkájára, hiszen ellenkező esetben a kormány teljes demokratikus értékrendje kérdőjeleződne meg egy szempillantás alatt. Szilvásy, Gyurcsány páros

Furcsa már a feltételezés maga is, hiszen ezzel a baloldal alapvetően kételkedik egy, a kormánytól elkülönülő hatalmi ág függetlenségében. Nem hiszem, hogy egy ilyen súlyos vád megalapozatlan lehet egyáltalán, hiszen ezzel maga az ügyészség is tisztában van, hogy azonnal hatalmi leszámolást feltételezne egy gyenge lábakon álló gyanú az egykori magas rangú állami szereplő ellen. Amennyiben a szerintem kevéssé valószínű feltételezés mégis valós, azzal a kormány hosszú távú, hatalmas veszéllyel rendelkező, ingoványos útra lépne, hiszen egy esetleges későbbi, más összetételű kormány kezében megsemmisítő ütőkártya lenne egy mesterségesen megkonstruált per és a hatalmi ágak ilyetén antidemokratikus összefonódásának bizonyítéka. Ez a Fidesz-KDNP szétveréséhez is vezethetne, amit nyilván tudnak a párt vezetésében, tehát a hosszú távú kockázat nagyobb lenne, mint a rövid távú nyereség.

Természetesen a vádról nincs pontos információnk, de véleményem szerint dőreség lenne hatalmi befolyást sejteni a letartóztatás mögött. Amennyiben bebizonyosodik a vád jogossága, a baloldal ismét nagyot hibázna mostani kiállásával a vádolt szereplők mellett, hiszen tovább erősítené a folyamatos korrupciós vádakat. Megértem persze, hogy nem engedhetik el az egykori fontos miniszter kezét a bajban, de itt a baloldal két rossz közül választhat jelenleg ebben a kérdésben. A többit meglátjuk az ügy előrehaladtával.

Török Tamás
politológus

2 Tovább

Demokrátor

blogavatar

Politika konzervatívan

Utolsó kommentek